Az elmúlt évtizedek kemény mutatókkal mérhető társadalmi folyamatai jelzik, hogy az iszlám belső társadalmi problémává vált az euroatlanti világban is. Az Európai Unió ma képtelen integrálni, még kevésbé asszimilálni a rohamosan gyarapodó iszlám kisebbséget. Ma már komolyan felvetődik a lehetősége, hogy Európa a 21. század végére moszlim többségűvé válhat, egyesek máris Eurábiáról beszélnek. Az ezzel kapcsolatos szorongást jelzik az iszlám kisebbség ügyeivel, pl. a francia iskolákban megtiltott fejkendővel vagy Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatos viták. Az Európai Unió 15 tagállamában a 2004-es bővítést megelőzően élő 15,2 milliós, más becslések szerint 20 milliós moszlim lakosság az össznépesség 4%-át adta. Törökország legkorábban 2015 körül esedékes csatlakozásával ez az arány 15%-ra emelkedhet. Eközben Európa elöregedő társadalmainak lélekszáma az ENSZ becslése szerint a 2000. évi 728 millióról 2050-re 630 millióra, vagyis 100 millióval csökken. A moszlim kisebbség átlagéletkora jóval alacsonyabb, születési arányszámai jóval magasabbak az európai őslakosságénál. Európa nem moszlim népessége 2015-re várhatóan 3,5%-kal csökken, míg a moszlim kisebbség lélekszáma megduplázódik.

A trendet tovább erősítheti az iszlám növekvő szellemi vonzereje az Európában egyre hanyatló kereszténységgel szemben. A Gallup Intézet ezredfordulós felmérése szerint a nyugat-európaiak 48%-a, a kelet-európaiak 44%-a sohasem járt templomban. Az olaszok, írek, spanyolok és kelet-európaiak körülbelül harmada rendszeres vallásgyakorló, viszont a skandináv lakosság fele elutasítja a vallást. Ezzel szemben az USA lakosságának 62%- kifejezetten hisz Istenben.

Európába évente mintegy 900 000 – jobbára – moszlim bevándorló érkezik a Közép- és Közel-Keletről, valamint Észak-Afrikából. Ez fenntartja ugyan Európa 1995. évi népességi szintjét, azonban további félmillió bevándorló kellene a munkaképes korú népesség szinten tartásához. Törökország uniós csatlakozásának megakadályozásáról beszélni már politikailag sem szalonképes, hiszen ez felgerjesztené az Európában élő moszlimok, főként a német területeken élő törökök haragját, de kihívná az Unióban erős pozíciókkal rendelkező liberális értelmiség támadását is.

hogy a szélsőséges iszlámra csupán a moszlim népesség kisebbsége hajlik, látni való, hogy ez a réteg éppen a szellemileg és gyakorlatilag legtevékenyebb, legmobilabb csoport, amely képes európai radikális iszlám identitást teremteni, illetve a mérsékelt euroiszlámot radikális irányba terelni. A demográfiai átstrukturálódás azonban nem csak az USA-t és Oroszországot érinti.

Az USA-ban a 90-es években mintegy 5 millió, az ezredforduló körül már 6-7 millió moszlim élt.¹⁶ Az iszlám a leggyorsabban terjedő vallás, híveinek száma az utóbbi 10 évben 110%-kal nőtt, azaz ugyanolyan mértékben, mint a vallástalanoké. Az USA-ban élő moszlimok részben bevándorlók, részben konvertiták, illetve e két csoport utódai. 80%-uk 65 év alatti, átlagos 5 fős háztartásnagyságuk az országos átlag kétszerese. Többségük nagyvárosokban él, egyedül Chicagónak félmillió moszlim lakosa van. A moszlimok felét afroamerikai kitértek adják. Kiemelkedő körükben a munkanélküliség és a bűnözés. A börtönbüntetésre ítéltek 30%-a fogva tartása idején iszlám hitre tér, kapcsolatba kerül iszlám karitatív szervezetekkel, de a szabadulást követően tömeges a lemorzsolódás is. Az utóbbi 20 évben a – főként libanoni, szír, egyiptomi, palesztin, iraki és jemeni származású – arabok száma az 1980-as 610 ezerről 1,2 millióra emelkedett, arányuk a teljes moszlim lakosságban 12-15%. Az arab eredetűek főként Kalifornia, New York, Michigan, New Jersey és Florida államban koncentrálódnak. Java részük kvalifikált munkát végez. A moszlim családok évi 50 ezer dollár átlagjövedelme nem tér el az átlagtól, de a jövedelmi kategóriák alsó szintjén 30 ezer dollárral az afroamerikaiak, felső rétegeiben az országos átlagot messze meghaladó 70 ezer dollárral az arabok foglalnak helyet.¹⁷ őket csak a zsidók előzik meg jövedelmi téren. Ez rámutat az arab bevándorlók relatíve magas képzettségére és a kibocsátó országok modernizációjának előrehaladott szintjére, de a koncepciózus amerikai és a koncepciótlan európai bevándorláspolitika eredményeinek különbségeire is. A moszlim közösség közel 3000 vallási létesítménnyel, 200 egész napos és 500 vasárnapi iskolával, valamint 6 vallási főiskolával rendelkezik. A rendszeres hitéletről nincsenek megbízható adatok, de önmagáért beszél, hogy civil szervezeteik javára évi 100 millió dollár gyűlik össze évente. A radikális törekvések erőteljesen érvényesülnek az értelmiség és a szegénységi szinten élő 35 millió afroamerikai körében.

A 90-es évek elejétől hozzáférhető népesedési adatok szerint az Orosz Föderáció népessége a SZU széthullását követő évtizedben 3 millióval csökkent. Míg az iszlám területeken a születésszám ötszöröse a halálozásnak, az orosz népesség rohamosan öregszik, halálozása háromszorosa a születések számának. (Rohamosan nő a válások és abortuszok, valamint a droghasználók száma. A mintegy 1 millió HIV-fertőzötthöz évi 50 ezer új eset csatlakozik.). A 2002-es népszámlálás szerint az Oroszországban élő 14,5 millió – valójában közel 20 millió – moszlim az összlakosság 10-15%- át teszi ki. A rendszeres vallásgyakorlók összességének mintegy negyede moszlim. Az ötezer mecset mellett számtalan imaház, medresz, több mint száz iszlám főiskola működik. A két évtizedes orosz politikai hanyatlás ellenpontjaként a volt SZU déli területein nagyszabású iszlám reneszánsz zajlik. Az iszlám már a 1980-as években a második legnépesebb, 50 milliós népességet átfogó vallási kultúra volt a Szovjetunióban. Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgízia, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán függetlenné válásával egy stratégiai jelentőségű területen közel 60 milliós rokon nyelvű népesség, a FÁK 280 milliós népességének negyede csatlakozott vissza a moszlim világhoz. Az orosz városokban, a Krímben, a középső Volga- vidéken és a Kaukázusban széles moszlim tömbök maradtak fenn. Moszkvában 1991-től működik az Iszlám Kulturális Központ, Dagesztánban az Ash-Shafii Iszlám Intézet, mindkettő oktatással és kutatással foglalkozik. 1995-ben újraalapították a világháború előtt feloszlatott Oroszországi Moszlim Uniót, politikai szervezete, a NUR (Összoroszországi Moszlim Polgári Mozgalom) főként a moszlimok jogvédelmével foglalkozik. A döntően szunnita oroszországi moszlimok a liberális individualista khanafizmus¹⁸ vagy a mérsékelt euroiszlám felé tájékozódnak, de terjed az iszlám misztikus (szufi) és radikális (vahabi) irányzata is. A legerősebb iszlám politikai befolyás a 100 ezres vahabi közösségnek otthont adó Dagesztánban mutatkozik, amely a fundamentalizmusnak prominens vezetőket adott. Akhmedkádi Akhtajev, az 1992-ben Szaratovban létrejött Iszlám Újjászületés Párt emírje, valamint Bagauddin sejk, a csecsen Sámil Bászájev támogatója észak-kaukázusi iszlám állam megvalósítását tűzték ki célul. A radikális iszlám megfékezésére Moszkva jelentős pénzt és katonai segítséget nyújt az új államok pártvezetőkből lett szekularista vezetőinek, tűri sokszor áldatlan tevékenységüket. A politikai iszlám megizmosodását, valamint a régióban zajló hatalmi rivalizálást jelzi a Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban tapasztalható instabilitás.