A politikai korrupció kárait – bár esetenként a sajtó tízmilliárdos esetekről is tudósít – a fentieknél is nehezebb számszerűsíteni. Tudjuk ugyan, hogy a (legnagyobbak esetén okvetlen politikai összefüggésekkel is rendelkező) privatizációs visszaélések során „eltűnt” korábbi állami vagyonunk jelentős hányada, de nemzetivagyon-statisztika hiányában csak elképzeléseink lehetnek a veszteségek nagyságáról. Az üzemanyag-csempészetre, a bankielszámolás- és mérleghamisításokra, a sokmilliárdos közbeszerzési visszaélésekre (elmulasztott vagy „célzott” pályázati kiírásokra, vitatott bírálatokra és szerződéskötésekre, a hibás teljesítés elfogadására) vonatkozó megbízható információk már említett hiánya a folyó államháztartási kiadások korrupciós okokra visszavezethető hányadának a becslését is igen kockázatossá teszi. Meggondolandó persze, hogy például Tanzi [1997] szerint az állami beruházások költségei a korrupció hatására több mint 50%-kal is növekedhetnek, s hogy (a fejlődő országokban nagy nemzetközi segélyekből irreális árakon megépített vízi erőművektől a túlméretezett német szemétégetőműn át a hasonló ügyekben szerepet vállaló bankokig13 terjedő példák alapján) a TI 2005. évi jelentése is beszámol hasonló veszteségekről. Mindezek nyomán – és a sajtóból ismert, esetenként egyenként is százmilliárdosra becsült hazai korrupciós károk figyelembevételével – azonban e tétel évi százmilliárdos nagyságrendjét is valószínűsíthetjük.
A vázoltakat azzal a (talán nem tudományos, de közérthető) állítással foglalhatjuk össze, hogy a hazai korrupció szintjének érdemi csökkentése évente-kétévente megteremtené egy budapesti metróvonal megépítésének finanszírozási lehetőségeit. S ezzel még óvatosabbak is vagyunk, mint a World Bank [2000] tanulmánya, amely a korrupciót a közép-európai fejlődést leginkább gátló tényezőnek ítéli.
A korrupció elleni küzdelem technikái
Bár kétségtelen, hogy korrupció mindig volt, s mindig lesz is, nyilván nem mindegy, hogy a szintje mekkora, ezért küzdeni is célszerű ellene. Más kérdés a hogyan – azonban erre is sok válasz ismert.
Számos elemzés sürgeti a nemzetközi összefogást, ez azonban csak lassan formálódik. Jelentős előrehaladás, hogy az OECD-országok (és néhány további nemzet) törvénybe iktatták azt az elvet, amely szerint a nemzeti bíróságok abban az esetben is büntethetik a vállalatok korrupt magatartását, ha a jogsértésre külföldön került sor. A törvény alapján azonban csak igen kevés ítélet született még. 2003. december 9-én Méridában (Mexikó) nagyszámú ország aláírta továbbá az ENSZ korrupcióellenes konvencióját is, de mivel ennek hatálybalépéséhez legalább 30 országban a ratifikáció is szükséges, s e feltétel még nem teljesült, e szabályozás ma még nem érvényesül stb.
Jelentős hatás várható a (nagyobb) vállalatok menedzsmentmódszereinek fejlesztésétől, a corporate governance,14 illetve a social responsibility korszerű elveinek a gyakorlatba ültetésétől is. Hiszen valóban nehezebbé teszi a korrupciós döntést, ha érvényesülnek a vállalati vezetők összeférhetetlenségi szabályai, ha az igazgatótanácsban „külső” személy is részt vehet, ha az ülésekről jegyzőkönyv készül, illetve ha a mértékadó cégek írásban vállalják, hogy mind maguk, mind az alvállalkozók betartják a törvényeket stb.
Ezúttal is felhívom a figyelmet a vám- és pénzügyőrség tapasztalataira, kiemelten arra a már említett gyakorlatra, hogy törekszenek a vám szempontból megbízható vállalatok kiválogatására és előnyben részesítésére. Megállapítják, hogy a vámeljárások során mely cégek bizonyulnak rendszeresen megbízhatóaknak, ezek eljárásait gyorsítják. A gyakorlatnak nagy visszatartó ereje van, mivel a megbízhatónak minősültek nem szívesen kockáztatják pozícióik elvesztését (s a gyorsított eljárás a vámeljárás munkaigényét is csökkenti).
A közbeszerzési korrupció visszafogására a Transparency International dolgozott ki eljárási szabályokat. Az ajánlások a közbeszerzési szerződések előkészítésétől a teljesítés monitoringjáig átfogják az egész folyamatot. Főbb elemeik a következők (i. m. 4–6. oldal):
| 1. | A közbeszerzési intézmények dolgozzanak ki etikai kódexet, amelyben az intézmény és alkalmazottai vállalják a korrupció elleni következetes harcot. |
| 2. | Az intézmény rögzítse, hogy csak olyan cégek közbeszerzési pályázatát fogadja el, amelyeknek van hasonló kötelezettségek vállalását tanúsító etikai kódexe. |
| 3. | Készítsék el azoknak a cégeknek a feketelistáját, amelyekről nyilvánvalóvá vált, hogy korrupciós ügyletekbe keveredtek, vagy fogadják el egy nemzetközi intézmény hasonló listáját – s a listán szereplőket meghatározott időre zárják ki a közbeszerzési lehetőségekből. |
| 4. | A felek a közbeszerzési szerződésekben – és a fővállalkozó, illetve az alvállalkozók közti szerződésekben is – vállalják a korrupciót elkerülő magatartást. |
| 5. | Nyílt versenytárgyalás előzzön meg valamennyi, egy nem túl magas értékhatárt meghaladó közbeszerzést. A kivételek indoklása legyen világos. |
| 6. | Valamennyi pályázó – és lehetőség szerint a közvélemény is – könnyen jusson hozzá a szerződéskötést megelőző minden lépéssel, a versenytárgyalási lehetőségekkel, a bírálati szempontokkal, az értékelési eljárásokkal, a döntésekkel és indoklásukkal, a szerződési határidőkkel és feltételekkel, a szerződés végrehajtásával, a közreműködők és ügynökök szerepével és a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz, s csak a törvények által titkosnak minősített információk legyenek bizalmasan kezelhetők. |
| 7. | Egyetlen pályázó se juthasson hozzá többletinformációhoz. |
| 8. | A pályázóknak legyen elegendő idejük a pályázat kidolgozására. Ugyancsak elegendő idő álljon rendelkezésre a pályázatok elfogadása és a szerződéskötés között arra, hogy az elutasítottaknak legyen módjuk kifogásaik beterjesztésére. |
| 9. | A szerződés nagyobb (például a szerződéses értéket 15%-kal meghaladó) megváltoztatására csak magas szinten – lehetőleg csak a szerződést aláírók jóváhagyásával – legyen lehetőség. |
| 10. | A belső és külső ellenőrző, auditáló szervek legyenek függetlenek, és jelentéseik legyenek nyilvánosak. Minden indokolatlan késés esetén automatikusan induljanak be ellenőrző mechanizmusok. |
| 11. | Az előkészítés, a pályázatok bírálata, a szerződéskötés és a megvalósítás ellenőrzése legyen különböző testületek feladata. |
| 12. | A közbeszerzéseket lebonyolító kollektíva legyen jól képzett és kellően megfizetett, s szervezeti megoldások (így a bizottsági döntési gyakorlat bevezetése és az illetékesek rotációja) erősítsék megbízhatóságukat. |
| 13. | A civil szervezetek, mint a versenytárgyalások és a megvalósulás független megfigyelői, kapjanak lehetőségeket az eljárásokban való részvételre. |
A politikai korrupció elleni küzdelem a fentieknél is nehezebb. Gyakori ajánlat az átláthatóság és a nyilvánosság, az elmúlt évek hazai tapasztalatai arra utalnak azonban, hogy önmagukban nem elegendőek. A Papanek- cikkben [2003/a] arra tettem javaslatot, hogy készüljön nyilvános lista az interneten a korrupciós ügyekbe keveredett politikusokról, e megoldás ugyanis igen hatékonynak, jelentős visszatartó erejűnek bizonyult Argentínában (i. m. 57. oldal) – e technika nem bizonyult azonban hatékonynak például a hazai szülészeti hálapénzek problémáinak megoldásához. Jelentős eredményeket várhatnánk a miniszterelnök által a közelmúltban megígért lobbi- és pártfinanszírozási törvények életbe léptetésétől is – e törvények azonban még nem készültek el –, a Political Capital Institute [2005] pedig arra figyelmeztet, hogy a közelmúltban a korrupció ellen meghirdetett két kampány is sikertelen volt. Így e téren intenzíven kell keresnünk a bajok kezelésének további technikáit.
Végül általános vélemény, hogy korrupció ellen is az oktatás a leghatékonyabb fegyver. A skandináv társadalmak nem azért „tisztábbak”, mert ott nagy a szankciók visszatartó ereje, hanem azért, mert az állampolgárok többsége társadalomellenesnek, így szégyellni valónak tartja, és elutasítja ezt a magatartásformát.
Irodalom
Costa, A. M.: The Firm, the Market and the Law. U. of Chicago. 1988. Magyarul: A korrupció gazdasági dinamizmusa. Belügyi Szemle. 2003. 9. sz.
EBRD: Transition Report. 1999. Párizs. 1999.
Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető. 1983.
Langseth, P.: Miként segíthet az ENSZ az egyes országoknak a korrupcióellenes harcban? Belügyi Szemle. 2003. 9. sz.
Lasswell, H. D.: Bribery. In: Seligman, E.R.A. (ed): Encyclopedia of Social Sciences. N.Y. 1930.
Mauro P.: Corruption and Growth.
Quarterly Journal of Economics. 1995. No. 3.
North, D.: Institutions, Institutional Change and Economic Performance. Cambridge U.P. 1990.
Papanek Gábor: Corruption in the international transactions. GKI Rt. 2000. Összefoglaló magyarul: Papanek [2003].
Papanek Gábor: Gazdasági növekedés versus gazdasági fejlődés. In: Veress J. (szerk): A fejlett gazdaság vonzásában. Stúdium. 2001. (Angol változat: Periodica polytechnica. 2001. No. 2.)
Papanek Gábor: Nemzetközi tranzakciók monitoringjának problémái. In: Kopcsik K. (szerk.): Nemzetközi konferencia a tisztább közéletért. ENSZ–MEH. 2003. Újranyomva: Belügyi Szemle. 2003. 9. sz. (a)
Papanek Gábor: Tudás-áramlás, jogbiztonság, együttműködés: a magyar gazdaság fejlődésének láthatatlan forrásai. Akadémiai doktori értekezés. 2003 (b).
Political Capital Institute: Magyarország politikai és gazdasági kockázati indexe 2004. Sokszorosítás. 2005. www.politicalcapital.hu.
Sárközi Tamás: A törvény rossz szelleme. HVG. 1996. április 4.
Sebestyén Tibor: Korrupciós trendek a magyar és a nemzetközi adatok tükrében. Polgári Szemle. 2005. április.
Tanzi, V.: Corruption around the World: Causes, Consequences, Scope and Cures. IMF Working Paper. Washington. 1998.
Terták Ádám: Korrupció a magyar gazdaságban. In: TI Magyarország: Korrupció Magyarországon. I. 2000.
Transparency International: Global Corruption Report 2005. Pluto Press. London. 2005.
Wintermantel István: Gallup kutatások a korrupcióról. Belügyi Szemle. 2003. 9. sz.
World Bank: Anticorruption in Transition. N.Y. 2000.
13 A banki korrupció tárgyköréről lásd például a Papanek-tanulmányt [2000].
14 A corporate governance elveinek követése gazdaságunkban csak a tőzsdei cégeknél kötelező.
14 A corporate governance elveinek követése gazdaságunkban csak a tőzsdei cégeknél kötelező.