DR. PAPANEK GÁBOR egyetemi tanár az Eszterházy Károly Főiskolán, a GKI Rt. ügyvezető igazgatója.
A korrupció méretei
A korrupció a társadalom igen régi problémája. Miként ezt a szerzők gyakran hangsúlyozzák, már a Biblia is szükségesnek látta tiltani.1 Fogalmát is rég meghatározták. A szerzők többnyire elfogadják például az alábbi – széles körű – értelmezést: „Korrupt az a személy, aki – közvetlen vagy közvetett önérdekből – megszegi a közösségi együttélés egy vagy több olyan szabályát, amelynek érvényesítéséért ő a felelős” (Lasswell [1930]). Olykor vita alakul ki azonban arról, hogy az említett szabályokon a törvényeket vagy a társadalomnak ezektől sokszor eltérő etikai normáit kell-e érteni – s jelen cikk szerzője úgy véli, hogy gazdaságunkban, ahol a törvények sokszor pontatlanok, ellentmondásokat, joghézagokat tartalmaznak (Sárközi [1996]), folyamatosan változnak, inkább az etikai normákat kell irányadóaknak tekintenünk. A korrupciós visszaéléseket elkövetők köre – bár olykor csak a megvesztegethető közalkalmazottakra korlátozzák – elméletileg igen széles spektrumban körvonalazható. A gazdaság tipikus „szereplői” (az egyén, a vállalat és az állam) egyaránt lehetnek ugyanis akár a korrupció „aktív”, akár „passzív” résztvevői (azaz akár a juttatásokat adók, akár az ezt elfogadók), s így a korrupció kilenc esete különböztethető meg.
| – | Bár az egyének gyakran vesztegetnek meg kormányzati „hivatalnokokat” (állami és önkormányzati ügyintézőket, rendőröket, orvosokat), e szférában is van egyéb korrupciós cél típus. A vállalati illetékesek lefizetésének lehetőségeit a hiánygazdaság időszakában az áruk megszerzését segítő kenőpénzrendszer, vagy napjainkban a gáz-, villany- stb. óraleolvasónak az alacsony számla érdekében elterjedten adott jatt2 példázhatják. Az egyének más egyének általi megvesztegetésének viszont a hamis tanúzásra való felbujtás lehet klasszikus esete. |
| – | A vállalati illetékesek által korrumpáltak (megrendelésekért, szubvenciókért, vagy akár kedvező rendeletek meghozataláért lefizetettek, „megajándékozottak”, utaztatottak stb.) leggyakrabban szintén közalkalmazottak, s kétségtelen, hogy a korrupció e fajtája hatalmas károkat okoz. Nem felejthető azonban, hogy igen károsak a más – például hitelképtelen – egyéneknek vagy cégeknek (banki) hitelért, hamis számlákért, a konkurens szellemi tulajdonának megszerzéséért stb. juttatott kenőpénzek is. S a cégek sokszor környékeznek meg egyéneket is, például a közterhek (elsősorban a társadalombiztosításijárulékfizetés) elkerülésére módot adó „fekete” munkavégzés céljából, vagy a cég termékeinek, szolgáltatásainak túlzó dicsérete érdekében. |
| – | Néhány, például a Kádár-kort vizsgáló kutató az „államtól” (a politikától) induló korrupció típusai közül csak az egyének – választók – lefizetésére tér ki. Ma azonban a klientúraépítés, azaz a (nagy-) vállalati menedzserek, illetve az állami és pártvezetők összefonódása (s ennek nyomán az azonos körbe tartozók előnyös privatizációs lehetőségeinek kialakítása, vezetői kinevezése, az érdekeltségeiknek juttatott megrendelés, „jól kamatozó” hitel, szubvenció juttatása) ennél súlyosabb gazdasági következményekhez vezet. Még kedvezőtlenebb hatásai vannak a különböző funkciókban levő „illetékesek” összejátszásának, az egyéni vagy csoportérdekeknek megfelelően hozott jogszabályoknak, a visszaélések feltárását célzó törekvések akadályozásának, az igazságszolgáltatás befolyásolására irányuló kísérleteknek. |
Az elmúlt évszázadban – a nyilvánvaló módszertani stb. nehézségek ellenére3 – világszerte több kutató kísérelte meg a korrupció színvonalának a mérését is. Az empirikus vizsgálatok persze ritkán vállalkoznak a vázolt, igen nagy tárgykör egészének az áttekintésére. A legismertebb felméréseket készítő Transparency International például – szakértői értékelésekre építve, legutóbb 146 országban vizsgálódva – leginkább a kormányzati hivatalnokokhoz kötődő korrupció méreteit ítéli meg.4 A 2005-ben már tizedszer megjelent TI Jelentés szerint a korrupció szempontjából a rangsor első helyezéseit elnyert „legtisztább” országok jelenleg Finnország, Új-Zéland, Dánia, Szingapúr, Svédország, Svájc, Norvégia és Ausztrália. A rangsor 42. helyén álló Magyarország „fertőzöttsége” (az elmúlt évek kisebb romlásától függetlenül) hosszabb idő óta közepes, nálunk jobb a helyzet a fejlett országokban, valamint szomszédjaink közül a 31–32. helyen álló Észtországban és Szlovéniában, viszont némileg több a gond például Csehországban (51), Bulgáriában (54), Szlovákiában (57), Horvát- és Lengyelországban (67-70). A rangsor utolsó harmadában többnyire fejlődő országok, a végén pedig – nem sokkal lemaradva többek között Ukrajnától – Nigéria, Banglades és Haiti találhatók (TI [2005]).
…világszerte a politikai pártok és a törvényhozás képezik a leginkább korrupt szektorokat.
A vizsgálatok sajnálatosan ritkán elemzik a korrupció által leginkább érintett szférákat is. A 2005. évi TI Jelentés rögzíti ugyan, hogy a felmérés szerint világszerte a politikai pártok és a törvényhozás képezik a leginkább korrupt szektorokat, széles körben megvesztegethetők továbbá a rendőrségek, a bíróságok, az adó- és vámhivatalok, az egészségügy, az oktatás stb. egyes tisztviselői, s részletesebb áttekintést is ad többek között a nagy építkezéseket kísérő, valamint a nemzetközi pénzügyi szférában meghonosodott korrupció kárairól.5 A tárgykörben nem vállalkozik azonban igazán mély (így a nemzeti sajátosságokra kitérő) elemzésre.
Az átfogó információk hiányában – bár a magyar sajtóban rendszeresen olvashatunk a tárgykörről6 – csak igen hozzávetőleges kép rajzolható a legnagyobb hazai gondokról is. Legtöbbször a „hivatalnoki” – a szabályok kijátszásáért fizetett – korrupcióról esik szó.
| – | A Magyar Gallup Intézet felmérései szerint tárgykörünkben évtizedünk elején „az egészségügyi intézményekről van a legtöbb embernek közvetlen tapasztalata. A hálapénz jelenségével igen sokan találkoznak – de kevesebben tartják a korrupció tárgykörébe sorolandónak” (Wintermantel [2003], 35. oldal). A sajtóinformációk alapján e diagnózis mindenképp kiegészítendő azonban egyrészt azzal, hogy a nemzetközi közvélemény a hálapénzt is egyértelműen a korrupció egy típusának ítéli, másrészt azzal, hogy napjainkra az egészségügyben egyes „orvoslátogatók” tevékenysége nyomán a korrupciónak a hálapénzen túlmenő (de persze a betegek többsége előtt már rejtve maradó) korrupciós gondjai is vannak. |
| – | Ugyancsak a Gallup-felmérések szerint „a rendőri korrupció jelensége, amely az utcán mutatkozik meg a leginkább a lakosság számára, szintén nagy arányban szerepel a mindennapi tapasztalatokban” (ugyanott). E tárgykörben is megemlítendő azonban, hogy a sajtóban olykor súlyosabb (de az „utcán” már nem látható) esetekről, bűncselekmények leplezéséről, rendőri törvénysértésekről, maffiakapcsolatokról is olvashatunk. |
| – | A sajtóban (például bírósági esetek ismertetéseként) gyakran jelennek meg a vám- és pénzügyőri korrupció példái is. E csoportba volt sorolható az elmúlt évtized egyik legnagyobb társadalmi károkat okozó típusa, az üzemanyag-csempészet (valamint az olajszőkítéssel kapcsolatos, kevésbé ismert megvesztegetés). S már itt is utalunk rá, hogy amikor e károk a költségvetés egyensúlyát veszélyeztető méretűekké váltak, a vám- és pénzügyőrség valóban hatékony intézkedéseket hozott a jogsértések visszaszorítására (a megelőzés érdekében a személyzet kiválogatására és oktatására, a „megbízható” ügyfelek előnyben részesítésére, az ellenőrzésnek és a jogsértők szankcionálásának a szigorítására stb.). |
| – | Az EBRD [1999] empirikus vizsgálattal igazolta, hogy a régió vállalatai egyre jelentősebb összegeket fordítanak a kedvezményes hitelekért, adókedvezményekért, szubvenciókért stb. juttatott kenőpénzekre. Néhány éve a BBC egy nagy feltűnést keltő adása konkrétan az illetékes magyar köztisztviselők és üzletemberek megvesztegethetőségét is elmarasztalta. |
1 Talán a legrégebbi állásfoglalás: „Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.” (Kivonulás, 23. 8.). Több további helyet is idéz Terták [2000].
2 A háztartások energialopásainak a kárait már 2000-ben 20 milliárdra becsülték. Energialopás… [2000].
3 A TI Hungary például nem módszertani gondok miatt, hanem azért szűnt meg, mert legnagyobb vállalataink nem vállalták működésének (nevetségesen csekély összegeket igénylő) finanszírozását sem (Magyar Nemzet, 2005. május 3. 4. oldal).
4 Lásd például R. Hodess feladatkijelölését a 2005. évi TI Report 229. oldalán.
5 Wolkers, M. megállapítása, i. m. 239–240. oldal.
6 Mivel úgy vélem, hogy a cikkben említésre kerülő sajtóhivatkozásokban tárgyalt esetek közismertek, megjelenésük helyét nem jelölöm meg.
2 A háztartások energialopásainak a kárait már 2000-ben 20 milliárdra becsülték. Energialopás… [2000].
3 A TI Hungary például nem módszertani gondok miatt, hanem azért szűnt meg, mert legnagyobb vállalataink nem vállalták működésének (nevetségesen csekély összegeket igénylő) finanszírozását sem (Magyar Nemzet, 2005. május 3. 4. oldal).
4 Lásd például R. Hodess feladatkijelölését a 2005. évi TI Report 229. oldalán.
5 Wolkers, M. megállapítása, i. m. 239–240. oldal.
6 Mivel úgy vélem, hogy a cikkben említésre kerülő sajtóhivatkozásokban tárgyalt esetek közismertek, megjelenésük helyét nem jelölöm meg.