Az átalakuló közép-kelet-európai országok és ezen belül is Magyarország megbetegedési és halálozási válsága különleges, a társadalomban lejátszódó kísérlet arra, hogy megértsük, hogyan függnek össze egymással a társadalmi változások és az egészségi állapot, és milyen mechanizmusok magyarázhatják ezt az összefüggést. Az 1960-as években nem különbözött a várható élettartam Ausztriában és Magyarországon. 2005-ben azonban Magyarországon a férfiak várható élettartama 68,5, a nőké 76,9 év, míg a szomszédos Ausztriában a férfiaké 76,4, a nőké 82,1 volt. Az 1980-as évek vége óta Magyarországon a 40–69 év közötti férfiak halálozási arányszáma magasabbra nőtt, mint amilyen az 1930-as években volt, és bár ez a korai halálozási csúcs a 90-es évek közepén volt a legmagasabb, a legutolsó, 2005-ös Demográfiai Évkönyv szerint még mindig nem érte el az 1930-as szintet. A 40–69 év közötti férfiak halálozási aránya 1960-ban 12,2, 2005-ben pedig 16,2 ezrelék volt: azaz 33%-kal emelkedett, miközben a 40–69 éves korú nőké 9,6 ezrelékről 7,8 ezrelékre csökkent. Ezek szerint 2005-ben 11 395-tel több férfi hunyt el ebben a korcsoportban, mint 1960-ban (1960-ban 20 736, 2005-ben pedig 32 131 férfi).

A magyar férfiak korai halálozása igen súlyos gazdasági veszteséget is jelent, inkább hasonlít az ukrán vagy az orosz népegészségügyi mutatókhoz, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel helyzethez, nem is szólva a nyugat-európai életkilátásokról. 70 év felett a magyar mutatók már közelítik a rosszabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy abban az életkorban, amikor az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére, viszonylag igen jól teljesítenek.

Ezzel szemben gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széles körű közösségi alapú programokat jelentene. Miközben a svéd népegészségügyi program első pontja a társadalmi kohézió erősítése, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi stressz megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban.

Felmerül a kérdés: miért éppen a középkorú férfiak a legsebezhetőbbek a rohamos gazdasági változások jelenlegi időszakában? Mi magyarázhatja az azonos társadalmi és gazdasági körülmények között élő férfiak és nők halálozási arányszámainak eltérését?

Ez a különbség nem magyarázható az egészségügyi ellátás hiányosságaival, hiszen ugyanebben az időszakban jelentősen csökkent a csecsemők és az idősek halálozási aránya, a nők egészségi állapota pedig javult. Szintén nem valószínű, hogy genetikai tényezők magyarázhatják ezeket a gyors változásokat.

A vizsgált népesség

A magyar lakosság körében 1983-ban, 1988-ban, 1995-ben, majd 2002-ben végeztünk országos reprezentatív vizsgálatokat. A minták a 18 év feletti magyar lakosságot nem, kor, megye és a 150 kistérség szerinti megoszlásban képviselték.

2002-ben 12 640 személy vett részt a Hungarostudy 2002 felmérésben. A válaszadást megtagadók aránya 17,7% volt. Minden válaszadást megtagadó helyett ugyanabból a közösségből választottunk ki egy demográfiai szempontból hasonló jegyekkel jellemezhető – hasonló korú, azonos nemű – másik személyt. A felmérést védőnők végezték, akik hozzávetőleg egyegy órát töltöttek el a felkeresettek otthonában a kérdőív kitöltésével.

A védőnők egészségügyi képzettségük, és a beléjük vetett bizalomnak köszönhetően kitűnően oldották meg ezt a feladatot. A kiválasztott védőnőket kéthetes időszak alatt készítettük fel erre a feladatra: három próbakérdezést végeztek, mielőtt megkezdték az adatgyűjtést. A mintavétel módszerét részletesen leírtuk egy korábbi cikkünkben.

A Hungarostudy 2002 mintájából azok közül, akik hozzájárultak, hogy a későbbiekben újra felkereshetjük őket, a 2005-ben és 2006-ban végzett követéses vizsgálatban 4689 személy volt elérhető, 318 pedig meghalt. A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) követéses vizsgálat két szakaszból állt. A 2005. évi felmérés első szakaszában közvélemény-kutató szakemberek vették fel a kapcsolatot a válaszadókkal, hogy elvégezzék a követéses vizsgálatot, vagy feljegyezzék az esetleges elhalálozás tényét. A felmérés második szakaszában ismét a védőnőket kerestük meg. 2006-ban a védőnők áttanulmányozták az elhunytak adatait, ezek között a háziorvosok nyilvántartásában szereplő halálokokat. Ezenkívül megkeresték azokat is, akiket az első szakaszban nem találtak meg a közvélemény- kutató cég munkatársai. Több embert találtak meg a Hungarostudy 2002 résztvevői közül, mint ahánnyal azután otthoni interjú készült. Ebben a tanulmányban csupán a Hungarostudy 2002-ben részt vevő és az azóta elhalálozott, illetve az élő személyek adatait hasonlítottuk össze, mivel célunk az idő előtti halálozást előrejelző pszichológiai, szociális és életmód tényezők azonosítása volt. A fenti 5007 személy közül a jelen tanulmányban csak azoknak az adatait vizsgáltuk, akik 2002-ben 40–69 év közöttiek voltak.

Társadalmi-gazdasági, pszichológiai és munkahellyel kapcsolatos változók a Hungarostudy 2002 keretében

Társadalmi, gazdasági és demográfiai változók: végzettség (középfokú vagy annál alacsonyabb), szubjektív társadalmi és gazdasági státus, szubjektív szegénység; „Olyan kevés a jövedelmem, hogy az élethez alapvetően szükséges cikkeket sem tudom megvásárolni”, gépkocsi a családban, személyi számítógép a családban, családi állapot (egyedül élő, élettársi kapcsolatban, házastársával együtt élő házas, házastársa nélkül élő házas, elvált, özvegy). Munkával kapcsolatos változók: Munkahelyi kontroll: „Tudja-e befolyásolni, ami a munkacsoportjában történik?” kérdésre adott, (0–3 fokozatú) Likertskálán értékelt válaszok segítségével mértük.

Munkahelyi biztonság („Örülök, hogy biztos munkám van.”), a munkával kapcsolatos elégedetlenség („Elégedetlen vagyok a munkámmal”), illetve a főnökkel kapcsolatos elégedetlenség („Elégedetlen vagyok a főnökömmel/főnökeimmel”) kérdéseit 0–2 fokozatú Likert-skálán értékeltük.

Feljegyeztük a hét végi és a heti munkaórák számát. A személyes jövedelmet egy 8 fokozatú külön kártyán értékeltük (amelyen a havi 50 000 Ft vagy annál kevesebb = 1, a havi 500 000 Ft vagy annál több = 8), és a legalacsonyabb , illetve a magasabb kategóriákba soroltuk. A családi jövedelemre is a fentiek szerint kérdeztünk rá, de a két legalacsonyabb kategóriát hasonlítottuk össze a többivel.

Társas támogatás: A társas támogatottságot az észlelt támogatással kapcsolatos válaszok alapján értékeltük: „Nehéz élethelyzetben mennyire számíthat az alábbiak segítségére: külön-külön rákérdeztünk a munkatársakra, házastársra, élettársra, szülőkre, gyermekre és barátokra. A válaszokat az egyáltalán nem, keveset/átlagosan, nagyon kategóriák szerint hasonlítottuk össze, kivéve a házastársat, ahol a semennyire/egyéb válaszokat hasonlítottuk össze. Megkérdeztük a személyes kapcsolatokkal összefüggő elégedettséget, illetve a családi problémák miatti aggodalmat.

Az egészségi állapot önértékelése: Az egészségi állapot önértékelését a következő kérdéssel mértük fel: „Összességében hogyan minősíti saját egészségi állapotát?” Erre ötféle válasz született: kiváló, jó, közepes, rossz, nagyon rossz. A válaszokat „rossz” „nagyon rossz”/ egyéb kategóriákba soroltuk.

A munkaképesség önértékelésére hatfokú skálát alkalmaztunk, a nincs munkaképesség csökkenés/munkaképtelenség különböző szintjeit hasonlítottuk össze.

Huszonötféle megbetegedéssel kapcsolatban megkérdeztük, hogy állott-e kezelés alatt élete során az adott betegséggel, kezelték-e az elmúlt év során, illetve hogy volt-e munkaképtelen az elmúlt évben az adott betegség miatt.

Pszichológiai változók: A depressziós tüneteket és a depresszió súlyosságát a Beck-féle depresszióskála rövidített változatának 9 tételével mértük. Ez a skála a depressziós tünetek súlyosságának közösségi felmérésekben alkalmazható megbízható szűrőmódszere. A skála magyar változatát korábban a teljes népességre és klinikai mintán validáltuk, a rövidített skála megbízhatóan alakítható vissza az eredeti Beck-féle depresszió pontértékekre. A Beck-skálán 25 pont a súlyos depresszió küszöbértéke.

Szorongás skála hétfokú skálán méri a szorongást. Ebben az esetben a 7 pont vagy alacsonyabb/magasabb csoportosítást alkalmaztuk. Az életminőséget a WHO Életminőség-mérő kérdőívének (WHO Well-being Questionnaire) rövidített változatával mértük, amelyen a legmagasabb kvartilis/ egyebek csoportosítást használtuk fel az elemzéshez, a jókedv változó hatását külön elemeztük (egyáltalán nem jellemző/egyéb válasz).

Negatív érzelmi beállítódást a D típusú személyiségteszt 8 fokú alskálájával, a D típusú személyiségi kérdőív magyar változata segítségével mértük, a legalacsonyabb kvartilis/egyebek csoportosítást alkalmaztuk az összehasonlításhoz. A személyes hatékonyság skálája (Schwarzer, 1992) egy 4 tételes rövidített skála, amelynek esetében a legmagasabb harmad/egyéb válaszok csoportosítást alkalmaztuk.

Az élet értelmét felmérő skála (R. Rahe, 2002) Richard Rahe Rövid stressz- és megküzdésértékelő tesztjének 8 tételes alskálája, amelynek esetén a legmagasabb kvartilis/egyebek csoportosítást alkalmaztuk.

Egészséges magatartás és életmód: Az egészségkárosító magatartást a dohányzással (jelenleg dohányzik, élete során dohányzott), az elhízással: testtömegindex (BMI) mértük a válaszadók magasság- és súlyadatai alapján. A BMI 30 pont fölött/egyéb kategóriáit hasonlítottuk össze.

Az alkohollal való visszaélést az alkoholabúzust értékelő AUDIT skála segítségével vizsgáltuk. A kérdőív leginformatívabb kérdése: „Az elmúlt év során milyen gyakran fordult elő, hogy reggel kellett igyon egy italt, hogy elkezdhesse a napját? A szeszes ital fogyasztott mennyiségét is feljegyeztük.

Rákérdeztünk a sportolás gyakoriságára is.