Átélt már ez a régió sokkal nehezebb időszakokat is, háborúztunk egymás ellen, idegen hatalmak marakodtak rajtunk, kifosztották és megalázták a közép-európai nemzeteket. Most részei vagyunk egy nagyobb közösségnek, amelyik most ünnepelte történetének legeredetibb, legizgalmasabb, legösszetettebb és bizony legsikeresebb vállalkozásának ötvenedik évfordulóját. Sorsunk nem választható el ettől a közösségtől, ennek a közösségnek a jövőjétől. Közös felelősségünk ezért e vállalkozás folytatása, az integráció újralendítéséhez történő általunk korábban megígért lényeges hozzájárulás. Ez ma a közép-európai értelmiség elsődleges felelőssége, azé az értelmiségé, amely a jelenleginél sokkal, de sokkal nehezebb időszakokban is ébren tartotta a közép-európai szellemiséget és a közös kulturális örökséget. Ha Közép-Európát veszni hagyjuk, akkor nagyobb lesz az esélye annak, hogy nemcsak e szűkebb Európa, hanem egész Európa érdektelenné válik abban a nagyhatalmi játszmában, amely már megkezdődött és ahol sokan már most megelőlegezik Európa leírását. Ne engedjük, hogy igazuk legyen.

Számos hasonlóságot találhatunk az argentin válságot megelőző gazdasági körülmények alakulása és a jelenlegi magyar gazdasági helyzet között. Ezek közül mindenekelőtt kettőt emelnék ki. Egyrészt az argentin kormányokhoz hasonlóan a jelenlegi magyar kormány is jelentősen alábecsüli az ország adósságszolgálatának jelentőségét az államháztartás egyenlegének helyreállításában. Másrészt a jelenlegi magyar kormány is ugyanolyan meggyőződéssel hisz, és bízik abban, hogy az általa meghirdetett reformok kizárólag sikeresek lehetnek, és ezért nem vizsgálja más, alternatív megoldási lehetőségek célszerűségét, a már bevezetett intézkedések hatásait, eredményességét, valamint egyáltalán nem számol negatív forgatókönyvek bekövetkeztének lehetőségével, mint például Magyarország konvergenciaprogramja esetében.

Nyilvánvaló tehát, hogy a média uralma olyan folyamatok továbbgördülését biztosítja, amelyek egyre jobban lezüllesztik az emberiség szellemi és morális életét egyaránt. Mit kellene tennünk ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat megállítsuk, vagy legalább visszafogjuk őket? Olyan kérdéseket vetnek fel az ilyen nemes törekvések, amelyeken való töprengést, sőt gyötrődést, azt hiszem, egyetlen olyan ember sem kerülhet meg, akiben ott rejtezik a „láthatatlan valóságba”, a szellem szabadságába és igazságába vetett hit.

Interjú Láng Zsolttal, Budapest II. kerületének polgármesterével

Interjú Szabó Miklóssal, Mosonmagyaróvár polgármesterével

Összegzésképp elmondható, hogy a magyar társadalombiztosítás mindannyiunk közös ügye. Nem mindegy, hogy a kormányzat kénye-kedve szerint alakítja a feltételeket, ami gyakorlatilag a szolgáltatások visszafaragását jelenti, hanem valós alternatívákat kell kínálnunk az IMF által erőltetett „reformokkal” szemben.