2023. december - 19. évfolyam, 4-6. szám
- Kategória: Archívum »
- 2010. október - 6. évfolyam, 5. szám
Otthonteremtés és lakásprogram
Az „Európai otthonteremtés programja” (továbbiakban: javaslat) ösztönzést kíván adni egy felelős állami lakáspolitika kialakításához, amely felismeri, és fontosságának megfelelő helyen kezeli az otthonteremtés ügyét.
Az utóbbi években a lakásügy hiányzott a kormányzat fókuszterületei közül, nincsen országos lakásprogram, nincsenek távlati lakáspolitikai célkitűzések, jövőkép. Ez nem megoldásokhoz, hanem problémákhoz, változó sikerű, jórészt utólagos intézkedésekhez vezetett.
A válságkezelés során a lakásépítési ágazat érdemi forrásokat nem kapott, a folyó évet érintő lakástámogatások 2009-ben huszadára csökkentek. A 2010. évi lakásügyi költségvetési előirányzat 147 milliárd forint, ennek döntő része a korábbi lakáshitelek kamattámogatását szolgálja (ez a GDP ~0,6%-a). A kamattámogatások nagysága részben a magas jegybanki alapkamattal, a magas magyar kamatszinttel függ össze.
Az utóbbi időszakban pozitív irányba mutatott a fedezetkezelő intézmény kialakítása, egyéb építésigazgatási szabálymódosítások, de ezek betarthatóságát, gyakorlati hasznát számos kritika is érte. Utólagosak, tűzoltó jellegűek voltak a devizahitelesek megsegítésével kapcsolatos intézkedések, a lakossági hitelezéssel kapcsolatos szabályozás, a banki magatartási kódex megalkotása. A pályázati típusú lakástámogatások meghirdetése többnyire esetleges jellegű volt, a pályázati rendszer eredményessége a célok kitűzése híján jórészt nem volt mérhető. A CO2-kvóta értékesítéséből befolyt pénzek felhasználására a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) program 2009-ben kiírásra került.
Az építőipari helyzetkép negatív jellemzői: a lánctartozások, a finanszírozási források hiánya, kifizetetlen számlák, építőipari bűnözés, gyakran változó jogszabályok, minőségi problémák, gyárak időleges vagy végleges bezárása, csoportos létszámleépítések, számos kis- és középvállalkozás megszűnése. A lakásépítések száma több évtizedes mélypont felé tart.
A 10 milliós népességből a bejelentett foglalkoztatottak száma jelenleg ~3,6 millió fő, ebből 720 ezren dolgoznak a közigazgatásban. A bejelentett foglalkoztatottakból mintegy 300 ezer fő dolgozik az építőiparban (a versenyszférában alkalmazottak több mint 10%-a), pedig az építőipari fekete foglalkoztatás aránya becslések szerint átlag feletti.
A lakosság jelentős része egyre nehezebben tudja megfizetni a lakhatási terheket, az elérhető forinthitelek hiánya devizában történő eladósodáshoz vezetett. Az élelmiszer után a lakhatási kiadások a háztartások második legnagyobb kiadási tétele, az összes kiadás (hiteltörlesztéseket nem számolva) mintegy 25%-a (2007). A lakásfenntartási kiadások az elmúlt években jelentősen nőttek, 2007-ben a lakosság lakásszolgáltatásra, vízre, villamos energiára, gázra és egyéb tüzelőanyagokra több mint kétszer annyit költött, mint 2000-ben.
A lakás az emberek döntő többségének a legfontosabb vagyontárgya, egy élet munkájának eredménye, sokak szemében a létbiztonság alapja. A magántulajdonú lakások fenntartása sok helyen nem megoldott; a bérlakásállomány, a bérlakásépítés aránya kirívóan alacsony.
Javasolt célok és irányok
Jelen helyzetben előretekintő, problémamegoldó szemléletre van szükség, nem elég a felmerült problémák utólagos kezelése. Rövid és hosszú távú állami gazdaságfejlesztési tervre, társadalmi jövőképre van szükség, a lakásprogramnak ebbe kell illeszkednie. A kapkodó intézkedéseket átgondolt tervezéssel, időtálló szabályalkotással kell felváltani. Fenntartható lakásmegoldásokat kell kialakítani, nem lehet a lakosságot a „piac majd megoldja” hozzáállással magára hagyni (devizahitelek példája).
Kiemelt fontosságú, hogy munka- és értékalapú társadalomkép alakuljon ki, ahol jobban megéri munkából, mint segélyből élni; jobban megéri legálisan, mint feketén dolgozni; ahol tisztességes munkára van lehetőség, és ennek az ellenértéke fedezetet ad a tisztességes lakáskörülmények megteremtésére is.
Az építőipari kis- és középvállalkozásoknak jóval nagyobb gazdálkodási biztonságot, jogbiztonságot kell adni ...
Az építőipari kis- és középvállalkozásoknak jóval nagyobb gazdálkodási biztonságot, jogbiztonságot kell adni, életben kell tartani a hazai építőanyag gyártói, tervezői, kivitelezői, ingatlanforgalmazói kapacitásait, építőanyag-kereskedéseket. A közbeszerzési rendszert, a fedezetkezelő intézményt alkalmassá kell tenni a feladata betöltésére.
A mai magyar lakásállomány avultsága miatt és a lakásállomány folyamatos megújítása érdekében évi 40 000–50 000 lakás építése indokolt. A lakásépítésekre az ország kialakult (most még megőrizhető) ipari kapacitásokkal, munkaerővel rendelkezik. Egy működő lakásépítési ágazat a gazdaság egyik motorja, a gazdasági fejlődés, a munkaerő-mobilitás ösztönzője lehetne.
- A lakásépítés mennyisége három éven belül haladja meg az évi 40 ezer új lakást;
- Államtitkárság felállítása szükséges a lakásépítés komplex kezelésére;
- A Lakáspolitikai Tanácsadó Testület újraszervezése;
- A lakáscélú takarékoskodás megduplázása 4 éven belül;
- Elengedhetetlen a minőségi, energiatakarékos építés (a fajlagos energiafelhasználás évi 120 kWó/m2-re történő csökkentése 5 éven belül) feltételrendszerének kidolgozása;
- A megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása (hazai eszközök gyártása, a felhasználók támogatása áfa-mentes beszerzéssel);
- Az első lakás megszerzésének állami elősegítése;
- A szociális bérlakásépítés elindítása Magyarországon;
- A panellakások felújítására komplex program készítése;
- Idősek otthonának létesítése.
Javasolt intézkedések
- Alapvető fontosságú, hogy a lakásügyi támogatásoknak legyen feltétele a minőségi építőanyag felhasználása, a minőségi kivitelezés, az energiahatékonyság, az építési költségek számlával való igazolása, valamint szociális szempontok is. Ennek érdekében össze kell kapcsolni a lakástámogatásokat a gyermekvállalással, a jövedelemadózással, az energiahatékonysággal, a minőségi és legális építéssel.
- Csak a gazdaságilag megtérülő felújításokat célszerű támogatni, a nem városképi jelentőségű gazdaságosan fel nem újítható épületek szanálása, új lakások építése a célszerű. Egy dolog nem megkerülhető: nem pusztán energiahatékony, hanem élhető, megfelelő életminőséget lehetővé tévő épületekre, lakásokra van szükség. Szem előtt kell tartani, hogy ne generáljunk a következő generációk számára újabb megoldandó problémákat.
- A lakástámogatásokat döntően az építések és az újlakás-vásárlások, felújítások támogatásán keresztül célszerű nyújtani. Az építések ösztönzése gazdaságélénkítő, munkahelymegtartó hatású és egyben jelentős költségvetési bevételekkel jár. A költségvetési kiadások tervezésekor a bevételekre is figyelemmel kell lenni: a legális építések támogatása a lakás-bekerülés kb. 47%-át kitevő költségvetési bevétellel (áfa, szja, tao, egyéb járulék) jár, ami jellemzően meghaladja az adott lakásra jutó támogatások mértékét. Az önkormányzatok építésigazgatási szerveit fokozottabban be kell vonni a lakástámogatások felhasználásának ellenőrzésébe.
- Azok számára, akik lakástulajdon megszerzését, fenntartását nem tudják megengedni, vagy a mobilitás érdekében szükségük van rá, a modern, családi életvitelre alkalmas (min. 60 nm-es) bérlakásokat kell biztosítani, amelyeket a későbbiekben akár meg is vásárolhatnak. Egy fenntartható, kezelhető bérlakásrendszert építéssel lehet kialakítani. Az államilag ösztönzött bérlakásépítés egy olyan konjunktúra-kiegyenlítő eszköz lehetne az állam kezében, amellyel közvetlenül tud hatni a lakásépítésekre. A bérleti díjnak nagyságrenddel a tulajdonszerzés törlesztőrészlete alatt kell lennie. A költségvetési terhelés csökkentésére kormányzati lobbi is szükséges, hogy az uniós pénzeket bérlakásépítésekre fel lehessen használni.
- Meg kell határozni a lakásépítés és a felújítás támogatásával elérhető célok, valamint a használtlakás-támogatással elérhető célok fontossági sorrendjét, a köztük való forrásallokációt.
- Magyarország strukturális és demográfiai problémákkal egyaránt küzd. A lakásügynek ágazatként értelmezve évente hozzávetőleg 375 milliárd Ft költségvetési forrásra (~GDP 1,5%-a) van szüksége. Ez az arány igazodna az EU-tagországok lakástámogatásaihoz. Ezt a szintet több év alatt, fokozatosan kell elérni. Cserébe kapunk nagyjából ezzel azonos nagyságú költségvetési – e program nélkül nem megvalósuló
- bevételt, munkahelyeket, működő ipart, modern lakásokat és a sokat emlegetett, régóta hiányzó munkaerő-mobilitást.
Javasolt ütemezés
- Az új lakástámogatási rendszert 2010 során javasolt kialakítani, a szakmával egyeztetni, elfogadni, és 2011. január 1-jétől hatályba léptetni.
- Ehhez szükséges, hogy a 2010-es jogalkotási tervben és a 2011-es költségvetés tervezésében a lakásügyi intézkedések szerepeljenek.
- Az új kormányzat felállását követően, a lakásügy és az építésügy egy minisztérium alá vonása megtörtént, és felállt a lakásügyet a kormányzati struktúrában megfelelő súllyal képviselő államtitkárság, mely a lakásügyi intézkedések további előkészítését és a szakmával való egyeztetését ellátja.
Kihívások és legfontosabb változtatások
- Az újlakás-építés mennyiségének évi 40–50 ezerre történő emelése;
- Hosszú távú otthonteremtési program kidolgozása;
- A civil szervezetek bevonása a programalkotás munkájába (a Lakáspolitikai Tanácsadó Testület újraszervezése);
- Az állami ellenőrzés fokozása a lakásépítési támogatás felhasználásában, a támogatás odajuttatásának jobb szervezeti módja (például lakás-takarékpénztárakon keresztül);
- Az öngondoskodó lakáscélú előtakarékoskodás elősegítése;
- Minőségi, energiatakarékos, környezetbarát lakásépítés ösztönzése;
- A Széchenyi Terv legfontosabb, lakásépítéssel összefüggő elemeinek visszaállítása;
- A deviza- és forinthitel kérdésének gyors kezelése;
- A panellakások átfogó, hosszú távú, komplex felújítási (bontási) programjának elkészítése;
- A bérlakásépítés hazai kérdéseit tisztázó, pilóta projekt indítása.
Legfontosabb javaslatok
- Be kell vonni az állami támogatási körbe a két lakás-takarékpénztár szabad pénzeszközeit azért cserébe, hogy az állami pénzkezelést ők végzik (ez többlethitel-kihelyezést jelent, és azonnal elkezdhető akkor, ha a lakás-takarékpénztárakkal meg lehet állapodni). Ennek az államháztartással kapcsolatos kérdéseit tisztázni kell;
- El kell indítani egy munkáltatói pénzeszközöket is felhasználó programot, mely lakások a munkáltatók saját alkalmazottai részére épülnek, kiemelt állami szerepvállalás mellett. Csak ilyen módon oldható meg az ipar- és vidékfejlesztéshez elengedhetetlenül szükséges szakember-ellátottság biztosítása. Végig kell gondolni ebben az esetben az állami szerepvállalást (közvetlen támogatás legyen, vagy adóból történő leírás);
- Ki kell használni az uniós támogatási lehetőségeket, melyek a környezetkímélő építkezést támogatják;
- Népszerűsíteni és ösztönözni kell a lakás-előtakarékosságot új elemek bevonásával, együttműködve az érintett lakás-takarékpénztárakkal;
- El kell indítani egy olyan programot, amely megoldja a fiatal házasok első lakáshoz jutásának kérdését, ezt is kombinálva a lakáscélú előtakarékossággal;
- A szociálpolitikai lakástámogatás új formáját kell kidolgozni, mely minimálisra szorítja a visszaélési lehetőségeket azáltal, hogy a helyi önkormányzat széles körű támogatásával működik;
- Az állami támogatás minden formáját a lakás tulajdonságaihoz kell igazítani (energiahatékonyság, felhasznált anyagok környezetbarát volta stb.). A támogatás formája kedvezményes, limitált kamatú támogatás, a kamat mértéke a lakás energiahatékonyságának növekedésével csökken;
- El kell indítani egy olyan szociális bérlakás programot, mely osztrák minta alapján (osztrák szervezésben és közreműködéssel) készül. A bérlakást lehetőleg meglévő, legfeljebb négyszintes panellakásokban kell kialakítani, egyben az ott lakók jobb lakáshoz juttatásával, azokon a településeken, ahol erre igény van és a helyi önkormányzat ehhez tevőlegesen (anyagilag) is hozzájárul. A lapostetős épületek átépítését kell célul kitűzni, egyben megújuló energiát felhasználó technikák beépítésével is számolni kell. A programot mintaprojekttel célszerű elindítani;
- Újra el kell kezdeni az idősek otthonának megvalósítását célul kitűző programot, mind az önkormányzatok, mind az egyházak tevőleges közreműködésével;
- Programot kell készíteni az értékes (főleg városi) lakások korszerűsítéséhez és felújításához;
- Ki kell dolgozni egy hosszú távú panelprogramot, mely igénybe veszi a magántőke anyagi lehetőségeit ott, ahol ez megéri és célszerű, és számol panelbontással is. A házgyári panellakások és lakótelepek teljes felújítását vagy felszámolását célul kell kitűzni;
- Célul kell kitűzni, hogy az állam otthonteremtési lakástámogatásra évente a GDP legalább 1,5%-át fordítsa.